Ars poetica

Az ingot egy fém öntvény "tömb" ami további megmunkálásra vár. Az alábbi munkáimat azoknak ajánlom akik közel érzik magukhoz a kézművességeket vagy csak szeretnek álmodozni.

The Ingot is a casted piece of metal witch is waiting for the further processing. I offer these works for the people Who prefere the handcrafted artworks or just like to spend time with daydreaming.

2013. július 17., szerda

langobard kard_langobard sword


Gyirmóton előkerült népvándorlás kori, langobard lelet ihlette ezt a kardot. Adott volt egy másfélkezes kard, aminek lerövidítésével és vércsatornáinak átköszörülésével kezdődött a munka. A szerelékek acélból és sárgarézből készültek, a markolat pedig diófából.


 A frissen átköszörült penge, és az inspirációk

Viaszfaragás


 A markolattüske elszegecselve









.


2013. május 27., hétfő

langobard csüngődísz_langobard jewel

A tehetős langobard nők ékszere. A cingulum (övfüggő) többnyire bőr, vas vagy bronzlánc végét díszítő és kifeszítésére szolgáló füstkvarc függő.



A középkor hajnala
Bóna István



2013. május 23., csütörtök

faragott csontnyelű kés_knife with carved bone handle



Újabb faragott agancs markolatú kés készült ívelt damaszk acél pengével. Tekintélyes méreteivel ez eddig a legnagyobb kés, amit készítettem és egyben az egyik legattraktívabb is. A nyers penge hozott darab. Íme, néhány fotót a kés készítésének lépéseiről.










2013. április 19., péntek

2013. április 6., szombat

2013. április 5., péntek

zsebkés restaurálás_restoring a pocket knife

Eddig a blogon zsebkésről még nem esett szó, de a napokban hozzám került egy igen apró bicska, ami annyira megtetszett, hogy úgy döntöttem felújítom és közzé teszem, hogy örülhessetek ti is neki.  Az eredeti gyöngyház panelek közül csak az egyik volt már meg, és az is töredezett és hiányos volt, így mindkét panel cseréje mellett döntöttem. Természetesen gyöngyházból készítettem az új paneleket, felszegecseltem majd összecsiszoltam őket. A pengéket nem políroztam fel, csupán a rozsdát távolítottam el róluk, így látható maradt a tárgy kora. A bicska zárt állapotban mindössze 63mm hosszú. A nagyobbik penge éle 31mm, a kisebbiké 24mm. Ez úton is köszönöm az ajándékozónak ezt a parányi kis kést, egy újabb darabbal bővült a gyűjteményem!





2013. január 6., vasárnap

magyar szablyaszerelékek_ magyar saber handle

Ismét szablya, de ezúttal magyar minta alapján. Nem reprodukció, de motívumaiban a Bécsben őrzött fejedelmi szablyát vettem alapul. A pengét  fegyverkovács készítette, majd élesre köszörülték és csiszolták.


  


2012. május 4., péntek

evőkés_eating knife

Kicsit hosszúra nyúlt szünet után szeretném bemutatni a következő evőkést. Hozott damaszkolt pengét faragott agancs nyéllel szereltem fel. Ez utóbbi ismerős lehet egy korábbi bejegyzésből. A nem túl gyakori nyélforma meglepően kényelmes fogást nyújt étkezés közben. Fogyasszátok, akarom mondani, fogadjátok szeretettel!


2011. május 31., kedd

szablyaszerelékek_saber handle

A kések után jöjjön ismét egy kard szerelék, azaz pontosabban egy szablya szereléke bronzból. Íme:

2011. április 20., szerda

veretes bőrtok_leather sheath with brass fittings


Egy kés miután elkészül illik tokot is készíteni hozzá, ami megvédi a környezet behatásaitól, főleg ha szeretnénk maguknál tartani, övre függesztve vagy, ahogy éppen a funkciója diktálja. A következő tok ahhoz a damaszkpengés csontnyelű késhez készült, amit már az előzőekben bemutattam. Sajnos most már tényleg meg kell válnom tőle, de így megy ez, ha másnak készül egy tárgy. A tokot kézzel varrtam, majd poncolással díszített lemezzel borítottam, amit szegecsekkel rögzítettem.  


2011. április 4., hétfő

női kés csontfaragásokkal_knife with bone carvings

Minden tárgynak története van, így van ez a soron következő késsel is. Talán az előző bejegyzésekből már kiderült szoros barátságban állok, állunk a kézműves hagyományokkal. Szeretünk kipróbálni régi technikákat, feszegetni saját határainkat és mindig újat és újat létrehozni. Így történt egyszer még tavaly nyáron a Savaria karnevál keretei között, hogy Torma György barátommal kovácsolásba fogtunk a látogatók nagy örömére. Korabeli tábori körülmények felelevenítése volt a célunk. Viking kori fújtatóval egy apró cserépből készült kovácstűzön, egy üllőnek alig nevezhető apró vas tőkén készítettünk korabeli vasfibulát, tűzpattintót, késpengét. Az ott kovácsolt pengéből született ez a kés.



         

faragókés_carving knife


Most egy rövid bejegyzés erejéig eltávolodunk a faragott csont markolatoktól, és egy egyszerűbb fanyelű faragókést mutatok be. A nyél anyaga ős öreg körtefa, amit múlt télen már tüzelőnek szántam, de miután kiderült milyen csodát rejt a korhadt repedt felszín, szépen feldaraboltam és eltettem azokra az időkre, amikor majd úgy érzem, hogy egy tárgy megérdemli, hogy részben vagy egészen belőle készüljön. Az alkalmat ez az egész kis penge adta amit kovácshegesztéssel készítettem. Nem mondanám, hogy damaszk acél  mivel mindössze három rétegből áll. Középen magas széntartalmú szerszámacélt két oldalról lágyabb acélok fognak közre. Talán halványan kivehető az él mögötti halvány hullámos vonal, ami a lágy acél határát rajzolja ki. Azért is örültem meg ennek a kis pengének, mert ez egyike az első kovácshegesztéseimnek, és így érdemelte ki ezt a kitüntetett pozíciót.  

damaszkpengés csontnyelű kés_knife with damascus blade and bone handle

Íme, ahogy megígértem az előző bejegyzés óta lázas munkába voltam, és ennek eredményeképp elkészült néhány kés, amiket most szeretnék bemutatni! Gyakran fordul elő velem és mindazokkal, akik alkotó munkát folytatnak, és azt szívből végzik, hogy a munka végeztével a kész tárgy úgy hozzájuk nő, hogy alig tudnak megválni tőle. Ezzel a késsel is így jártam. Szerencsére, amíg a hozzá tartozó tok el nem készül, addig nem kell kiadnom a kezeim közül. A pengét lengyel mester készítette a faragott nyelet előző bejegyzésemben már bemutattam, és most a végleges összeállítás következik.
 
 

2011. március 20., vasárnap

csontfaragás_bone carving


Az eddigi bejegyzéseim csendjét megtörve írnék pár szót a következő munkákról. Ha belejövök akkor akár visszamenőleg is fogok írni, de ez majd a jövőben úgy is kialakul. Abból a szempontból is rendhagyó ez a bejegyzés, hogy most nem kész munkákat mutatok be, hanem egy munkafázist. Tavasz beköszöntével kedvet kaptunk a késkészítéshez. A következő képek azokról az agancsból készült faragásokról készültek, amik hamarosan késeink markolatán fognak díszelegni. A formavilág ismét a viking kultúra nyomán született, és Édesapám munkáját dicséri! A pengékkel még adós vagyok, de a következő bejegyzésekben ígérem, már a kész késeket fogom bemutatni, lesznek közöttük egyszerű szénacél, de damaszk pengék is. Addig is remélem, elnyerik tetszéseteket.