Most egy rövid bejegyzés erejéig eltávolodunk a faragott csont markolatoktól, és egy egyszerűbb fanyelű faragókést mutatok be. A nyél anyaga ős öreg körtefa, amit múlt télen már tüzelőnek szántam, de miután kiderült milyen csodát rejt a korhadt repedt felszín, szépen feldaraboltam és eltettem azokra az időkre, amikor majd úgy érzem, hogy egy tárgy megérdemli, hogy részben vagy egészen belőle készüljön. Az alkalmat ez az egész kis penge adta amit kovácshegesztéssel készítettem. Nem mondanám, hogy damaszk acél mivel mindössze három rétegből áll. Középen magas széntartalmú szerszámacélt két oldalról lágyabb acélok fognak közre. Talán halványan kivehető az él mögötti halvány hullámos vonal, ami a lágy acél határát rajzolja ki. Azért is örültem meg ennek a kis pengének, mert ez egyike az első kovácshegesztéseimnek, és így érdemelte ki ezt a kitüntetett pozíciót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése