Ars poetica

Az ingot egy fém öntvény "tömb" ami további megmunkálásra vár. Az alábbi munkáimat azoknak ajánlom akik közel érzik magukhoz a kézművességeket vagy csak szeretnek álmodozni.

The Ingot is a casted piece of metal witch is waiting for the further processing. I offer these works for the people Who prefere the handcrafted artworks or just like to spend time with daydreaming.

2011. április 20., szerda

veretes bőrtok_leather sheath with brass fittings


Egy kés miután elkészül illik tokot is készíteni hozzá, ami megvédi a környezet behatásaitól, főleg ha szeretnénk maguknál tartani, övre függesztve vagy, ahogy éppen a funkciója diktálja. A következő tok ahhoz a damaszkpengés csontnyelű késhez készült, amit már az előzőekben bemutattam. Sajnos most már tényleg meg kell válnom tőle, de így megy ez, ha másnak készül egy tárgy. A tokot kézzel varrtam, majd poncolással díszített lemezzel borítottam, amit szegecsekkel rögzítettem.  


2011. április 4., hétfő

női kés csontfaragásokkal_knife with bone carvings

Minden tárgynak története van, így van ez a soron következő késsel is. Talán az előző bejegyzésekből már kiderült szoros barátságban állok, állunk a kézműves hagyományokkal. Szeretünk kipróbálni régi technikákat, feszegetni saját határainkat és mindig újat és újat létrehozni. Így történt egyszer még tavaly nyáron a Savaria karnevál keretei között, hogy Torma György barátommal kovácsolásba fogtunk a látogatók nagy örömére. Korabeli tábori körülmények felelevenítése volt a célunk. Viking kori fújtatóval egy apró cserépből készült kovácstűzön, egy üllőnek alig nevezhető apró vas tőkén készítettünk korabeli vasfibulát, tűzpattintót, késpengét. Az ott kovácsolt pengéből született ez a kés.



         

faragókés_carving knife


Most egy rövid bejegyzés erejéig eltávolodunk a faragott csont markolatoktól, és egy egyszerűbb fanyelű faragókést mutatok be. A nyél anyaga ős öreg körtefa, amit múlt télen már tüzelőnek szántam, de miután kiderült milyen csodát rejt a korhadt repedt felszín, szépen feldaraboltam és eltettem azokra az időkre, amikor majd úgy érzem, hogy egy tárgy megérdemli, hogy részben vagy egészen belőle készüljön. Az alkalmat ez az egész kis penge adta amit kovácshegesztéssel készítettem. Nem mondanám, hogy damaszk acél  mivel mindössze három rétegből áll. Középen magas széntartalmú szerszámacélt két oldalról lágyabb acélok fognak közre. Talán halványan kivehető az él mögötti halvány hullámos vonal, ami a lágy acél határát rajzolja ki. Azért is örültem meg ennek a kis pengének, mert ez egyike az első kovácshegesztéseimnek, és így érdemelte ki ezt a kitüntetett pozíciót.  

damaszkpengés csontnyelű kés_knife with damascus blade and bone handle

Íme, ahogy megígértem az előző bejegyzés óta lázas munkába voltam, és ennek eredményeképp elkészült néhány kés, amiket most szeretnék bemutatni! Gyakran fordul elő velem és mindazokkal, akik alkotó munkát folytatnak, és azt szívből végzik, hogy a munka végeztével a kész tárgy úgy hozzájuk nő, hogy alig tudnak megválni tőle. Ezzel a késsel is így jártam. Szerencsére, amíg a hozzá tartozó tok el nem készül, addig nem kell kiadnom a kezeim közül. A pengét lengyel mester készítette a faragott nyelet előző bejegyzésemben már bemutattam, és most a végleges összeállítás következik.